2011. szeptember 11., vasárnap

166. Hálaadás

Az egyházi év Adventtel kezdődik, a várakozással. Ezután sorakoznak a jól ismert ünnepek, a Karácsony, Nagypéntek, Húsvét, Pünkösd. Azután hosszú szünet, és ősszel – legalábbis bizonyos felekezeteknél – a legnagyobb ünnep a Hálaadónap. Amikor az egész évet összefoglalhatjuk, értékelhetjük. Amikor megköszönjük az Úrnak, hogy egész évben velünk volt, hogy megáldotta munkánkat, életünket.
Nálunk ma van a hálaadónap. Én is elgondolkodtam, miért is adhatok hálát? Az Ige szerint „mindenkor, mindenért hálát adjatok”. Tehát nem csak ezen a napon, hanem egész évben. És mindenért. Jóért és rosszért. No, ha mindent el szeretnék sorolni, azt senkinek nem lesz türelme végigolvasni :). Kiválasztottam tehát egy témát, egy „testrészt”, amiért hálát adhatok.
Hála van a szívemben a kézért, mely
-         simogat
-         áldást oszt
-         búcsút int
-         visszahív
-         építi, szépíti környezetünket
-         imára kulcsolódik
-         megfenyít
-         megműti a beteget
-         bekötözi a sebet
-         letörli a könnyeket
-         megvarrja az elszakadt ruhát
-         lenyírja a füvet
-         kimossa a szennyest
-         megszereli a biciklit
-         megírja a leckét
-         kijavítja a dolgozatokat
-         feltárcsázza a barátja számát
-         megpucolja a cipőt
-         megfőzi az ebédet
-         beveti az ágyat
-         betakarja a beteget
-         irányítja a forgalmat
-         elülteti a virágokat
-         betakarítja a termést
-         megír egy könyvet
-         kinyitja az ajtót
-         bekopogtat a magányoshoz
-         kifaragta a keresztet
-         a kézért, amely átszegezve, megtörve és meggyötörve ma is hívogat, amelyet meg lehet fogni, bele lehet kapaszkodni, és amely egy életút végén magához ölel bennünket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!