2011. május 14., szombat

80. Mire jó a Biblia?

A rendszerváltás óta, mióta nem külső hatalmak szabják meg, hogy mit gondoljunk, mióta mindenki szabadon választhatja meg a világnézetét és pártállását, divatos lett a vallásosság is. Nagyon sok családban bekerült az „illik, hogy nekünk is meglegyen” könyvek közé a Biblia. Persze ma is van, ahol a kevés könyv között az első, van azonban, ahol csak egy a sok közül, és heteken, hónapokon, éveken keresztül porosodik a könyvespolc sarkában.
Ha nekünk is van, ha már megvettük vagy megkaptuk valakitől, olyan jó lenne, ha életünk részévé válna, ha használnánk is!

Mire jó a Biblia?
Egyik ismerősöm mesélte, hogy két éven keresztül vendég-diákként Amerikában élt egy családnál. Az állandóan használtak között volt egy gyermeknevelésről szóló pszichológiai könyv és a Biblia. Mindenféle helyzetben, különböző problémák esetén elő-elő vették, és az Igében kerestek útmutatást, tanítást, megoldást.

Az emberiség alapvető erkölcsi normái – tiszteld szüleidet, ne ölj, ne lopj, ne paráználkodjál - ennek a könyvnek a lapjain maradtak ránk. Lehet, hogy ma a társadalom egy része ezek közül nem mindet tartja már követendő normának, de hiszem, hogy az a társadalom, amely a tíz parancsolattól eltérő viselkedést elfogadja, követendőnek minősíti, nem a fejlődés, hanem a hanyatlás útjára lépett.
Ha nap mint nap szánunk időt arra, hogy beleolvassunk, akkor egy nép történelmén, életén, költészetén keresztül a nehéz helyzetekben bátorítást, a szomorúságban vigasztalást, a kérdéseinkre választ lelhetünk.

Ne essünk azonban át a ló túlsó oldalára, mert a Biblia nem cigánykártya. Nem lehet jóslásra, jövőkutatásra használni. Vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint az egyszeri ember, aki problémás helyzetekben babonás áhítattal maga elé tette a Bibliát és abból kért útmutatást. Becsukta a szemét, kinyitotta a Könyvet és rábökött egy sorra, majd szemét kinyitva ezt olvasta: „Erre ő (Júdás) a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.” Ejnye, félrenyúltam, gondolta, és újra kezdte a procedúrát. Szemlecsukás, a Könyv kinyitása, találomra odabökés, és a következőt olvashatta: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

Akkor használjuk helyesen a Könyvek Könyvét, ha a 119. Zsoltár szavait követve tesszük, melyben ez áll:
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!